14.fejezet - Börtönben /PART 2/

Fejem mint a paprika, annyira vörös volt..ahogy megláttam Lys-t.Csak dadogni tudtam, nem hittem volna hogy eljön ,,meglátogatni''.
-Szia...Abby!
-Sz..szia.M-Mi járatban? 
-Hallottam hírét...hogy börtönbe kerültél LOPÁS miatt.Mit képzelsz magadról..és még én szerettelek! Lopós...
Majd sarkot fordított nekem, és elballagott..
-Ne! Gyere vissza!
Sírtam..térdre rogytam, és csak sírtam.Mi baja van velem..nem tettem semmit.Ártatlan lény  vagyok, akit csak mindenki bántani tud..hittem abba hogy örökké együtt leszünk..és egy kis balhé miatt..ami közben, nem is igaz.ÖSSZEVESZÜNK újból.Lili és Eny, csak néztek mint borjú az új kapura..ők se hittek a szemüknek, hogy mi lelhette ezt a kölyköt.Biztos benne van Amber az ügybe..ő tehet róla, hogy ő itt hagyott.
-Abby..jól vagy?-kérdezte Eny.
-Nem nagyon..nagyon de nagyon fáj.Nem hittem volna, hogy ilyen kis ügy miatt...
Nem tudtam folytatni mondandómat, mivel a biztosúr odajött.
-Jó hírem van, hazamehetnek!
-Végre hazamehetek! El sem hiszem!
-Nem! Amber kisasszony maga marad..elkaptuk a tolvajt miszerint van biztonsági kamera..és azon maga van! Tehát...maga marad!
El sem hiszem..a kis cafka megkapta a maga büntetését..VÉGRE! Nyert az igazság..de..de még mindig elvagyok szomorkodva a dolgon..hogy itt hagyott, egy olyan hazugságért amit el sem követtem...gratulálok neki.Ha neki ennyi esze van..akkor menjen.Kit érdekel? Legalább itt vannak a barátnőim..és ők itt lesznek mellettem ha kell ha nem.Lehet meg is unom őket, hogy folyton a nyakamon lesznek, de legalább vannak nekem..Nem kell nekem ez a ...semmire való! Higgyen csak magának, ha ennyire buta!
-Megkaptad, méltó büntetésed Amber!
-Kussolj! Ez is a te hibád te cafka.. 
-Hó Hó ! Nem én loptam..-mosolyogtam gúnyosan majd a barátnőimmel kiballagtam a börtönből.
Végre..kint vagyok! És még anyu se tudj....FRANCBA.Itt van..de jó, gondolhattam volna hogy a rendőrök értesíteni fogják őt..Most aztán jöhet a szobafogság..Ne már!
-Hogy képzeled hogy lopsz kislányom? Ennyire nincs eszed? Gratulálok 2 hét szobafogság! Nyomás!
,,Szinte éreztem''- gondolatok szaladgáltak az eszembe..
-De ne már! Nem is én loptam..hanem a mocskos osztálytársam, AMBER!
-Az engem nem érdekel, nyomás a kocsiba!
Istenem...elköszöntem Lilitől és Enytől, majd beszálltam a kocsiba.Egész úton nem szóltam anyumhoz..igen..amint olvassátok BEVÁGTAM A DURCIT! Kiszálltam a kocsiból, és egyenest a szobámba vetettem irányomat, felmentem és bezárkóztam kulccsal! Ne zavarjanak..elegem van mindenből, azt hiszik én vagyok a hibás mindenért! Miért mindenki engem támad?! Lassan már a világ is ellenem lesz..ebből az lesz a vége hogy öngyilkossághoz folyamodok.Nincs miért élnem, mindenki csak megaláz/bánt.Kicseszettül rossz érzés..csúfolnak.Most ez a dolog is Lyssel..a sírba visz! Nem akarok vele összeveszni, de ha ő ezt csinálja akkor menjen van útja elég..nem kell hozzám jönni..és nem kell meglepetéseket szervezni..jobb lesz ha pár napra tényleg kapok szobafogságot, és kikapcsolódok.Ez az! Ez az egyetlen dolog amit tehetek! Most felnézek egy kicsit a internetre, majd aztán olvasok valamit.
*Internetezés közben*
Kopogtak..gondolom anyám jön szidni ,,újból''.
-Mit akarsz?!
....
Nincs válasz..jobb lesz ha beengedem..felálltam a gép elől és odamentem az ajtóhoz..kinyitottam és..ott kapott el a mennykő.Ki más mintha nem a drága Lys lett volna.
-Mit keresel itt, azok után hogy a börtönbe HOGY VISELKEDTÉL VELEM! Szemét...gyalázat.
Beakartam volna csukni az ajtót, de nem engedte..
-Csak bocsánatot akarnék kérni..
-NEM ÉRDEKELSZ, HAGYJ BÉKÉN.EGY KIS SZEMÉT VAGY! HAGYJ BÉKÉN MINT AHOGY AZ ELŐBB IS ISMÉTELTEM, KI ENGEDETT BE?
-Anyukád..
-...Akkor se érdekel, takarodj el a szemem elől, nem akarlak soha többé látni! Menj a kis Amberhöz..úgyis azt szereted.
Azzal minden erőmmel becsuktam az ajtót.SIKERÜLT..végre.
-Most már  nem jössz be,elmehetsz!-ordibáltam az ajtón keresztül.

Visszaszaladtam az ágyamhoz, és sírtam.,,Hagyjatok békén'' - gondolatok voltak a fejembe.Megakarok halni..senki se szeret, mindenki bánt.És most ez a gyerek is..még van képe idetolni a fejét..képmutató szemét.Sírtam...és sírtam.Majd elaludtam.
 *Estefele*
Fáj a fejem, mi történt? Hol vagyok? Nem emlékszem semmire sem, hova lett mindenki, és én miért vagyok bezárva?!..Ej, most már emlékszem, ez a nap is csak egy katasztrófa! Ahogy mindegyik nap..lemegyek vacsorázni..Majd felültem az ágyamról, és kitipegtem a konyháig.Anyu, ott főzött/sütött.
-Szia..
-Csoda, hogy letolod a képed!
-Ne ellenkezz velem, mindjárt megölöm magam! Annyira elegem van, hagyjatok békén!
-Nyugodtan, ha vagy olyan hülye!
-Inkább add a kaját...
Majd odanyomta az orrom alá..
-Nesze egyed!
,,Nesze egyed!''- mint egy kutyának..
-Köszönöm...
Azzal nem is szóltunk többet egymáshoz..hagytam a francba.Mindenki elmehet vissza..Japánba.Vagy nem is tudom hova..de engem békén hagyhatnak.Nem kell tovább izzítani a levegőt, ezekkel a buta beszólásokkal..csendbe, és nyugodtan megettem a vacsorát majd felmentem, de örömömre anyám megállított.
-Mossál is el, magad után! Ne hidd hogy én fogok..nem vagy már kisgyerek!
-Jaj..istenem! Legyél boldog a tányérjaiddal..
Azzal visszamentem a tányéromhoz, és elmosogattam.
-Most már boldog vagy?!-vágtam rá, gúnyos hanggal egyben arccal.
-Menj fel a szobádba! Erre se vagy jó! 
Nem mondtam rá semmit, csak felmentem.Bezárkóztam, és éltem az én kis életemet, ami nagyon el van rontva..Felmentem az internetre, nem volt fent senki!De hirtelen rám írt Castiel!
Castiel: -Szia! Mi újság van?
Én: -Ugyan nincs semmi..mi lenne.?
Castiel: -Na mesélj hát, tuti van valami cica!
Én: -Meg mondtam már neked ezerszer, nem vagyok a CICÁD.És ne is hívj úgy, mert totál kivagyok..és még az lenne hogy megütöttelek..szándékból! 
Castiel: -Engem mindig megüthetsz, ha szándékból, ha nem szándékból.És de, cicázni foglak mert nekem az vagy..*pirulós jel akcióba* 
Én: -Mondtam hogy ne hozz ilyen helyzetekbe mert leváglak szaláminak..és megeszlek
Castiel: -Örömmel, várom hogy feldarabolj..Figyelj, nem találkozhatnánk?
Én: -Nem lehet..szobafogságba vagyok..olyanért amit nem is csináltam..
Castiel: -Na mit tett már az én kis rosszcsontom? 
Én: -Semmi olyat, hogy neked lenne valami közöd is hozzá! Egyébként, lopás miatt...de ezt csak te tudod...
Castiel: -Rendben cica! De akkor is, szökj már ki! Találkozunk 19:00kor a parkba!
*Castiel kijelentkezett* 
Szuper, most mit csináljak? Egyáltalán hány óra van? azt se tudom..18:45..ne már! Sietnem kell...ugorjak ki az ablakon?! Megteszi...gyorsan felöltözöm! Igen..most kiengedtem a hajamat, mert mindig be van fonva, és az már egy kicsit unalmas lenne! Szerintem ez így tökéletes! Oké..most jön a neheze, szép lassan kinyitottam az ablakot, meg ne hallja anyám!..Jó, akcióba belőve! UGRÁS...
*Kint*
Hú..ez meredek volt! Na de gyorsan fussunk mert mindjárt 19:00 és az a szerencsétlen meg ott vár kint a parkban! Várjunk csak..de melyik parkba? Annyi park van itt hogy megszámolni nem lehet..Ej..gondolkozzunk.Melyiket is szereti annyira Castiel?..Á meg van, hát persze..hogy ez nem jutott eszembe..szaladtam az iskola melletti parkba..mindig ott szokott gitározni..Milyen jó gondolatom van nekem, nemde?. Most már csak meg kell keresnem hova ült le...
*Sok keresés után*
Hát ez meg hova ült le?! Nem látom sehol se..vagy talán én voltam annyira bamba hogy nem figyeltem meg jobban?!..Hát igen,ott ül a padon..de az előbb még nem volt ott..na mindegy! Odamentem hozzá, és leültem..
-Szia!..Megjöttem!..De hisz, te nem is..Castiel vagy!
-Úgy bizony..csak..beetettelek, én voltam Castiel facebookjába, és én írtam neked! Légyszíves hallgass meg!
-Ugyan miért? Hogy megint lehord a fejemet? Azért fölösleges!
-Ne kérlek..maradj csöndbe!
-Miért? Valami történni fog? Ugye szerencsétlenség, mert ez amin mi végig mentünk mind szerencsétlenség volt.
-Nem..maradj csöndbe és csukd be a szemed!
*Becsuktam..vajon mit akar csinálni..éreztem hogy az ajkai az enyémhez érnek.*

     

13.fejezet - Börtönben.../PART 1/

*Szombat reggel*
Kómás fejjel ébredtem, először azt hittem csillámpónikkal lovagolok a naplementében, de sajnos nem.Ránéztem a naptárra, szombat van! Végre valami jó is történhetett velem.Ránéztem a barátnőim ágyára, ők már réges-rég felkeltek..lehet hogy lent vannak már rég a nappaliban? Én is lenézek, majd felöltözöm ha mondják, én egész nap csak így fogok lenni pizsibe.Kimásztam az ágyamból és lekúsztam a lépcsőkön, nagy zavarra lettem figyelmes..Liliék veszekedtek.
-De nem érted? Az nem fog neki tetszeni! 
-De fog, és hagyd majd én megcsinálom.Ha te csinálod abból nem sül ki semmi sem.
Szakítottam meg  a veszekedést...
-Hé lányok,miért veszekedtek?
-Ja..ő...semmi! 
-Mi? Veszekedni, rossz a füled Abby!
-De nem! Tisztán és érthetően hallottam hogy veszekedtek valamin! Csak azt nem tudom hogy min..elmagyaráznátok?
-De mondom, hogy nem veszekedtünk szimplán csak furcsán normálisak voltunk. 
-Aha..persze, persze! Tudjátok mit? Akkor ne mondjatok el semmi sem!
Azzal felszaladtam a szobámba, és visszabújtam az ágyba.A paplan alatt, csak azon járt az eszem hogy miért és min veszekedhettek ezek..nekem sose mondanak el semmit sem.DE én sem fogok mostantól semmit, titkolózós leszek! Ez az! Ma elmegyek vásárolgatni, ugyanis rám fér egy kis kiruccanás! Majd még egy picit visszaaludtam, és utána felkeltem.Kimentem a fürdőszobába,megfésülködtem és a szokásos rutinok.Utána jöhetett az öltözködés, a pólóm a kedvenc játékomról szólt, a gatyám pedig a kedvenc gatyámról.Amit már rég felakartam volna venni,csak az idő nem engedte.A cipőm pedig a kedvenc kék cipőm.Majd lementem a konyhába, és elkezdtem enni a maradék csokis palacsintát.Liliék a nappaliba ültek szótlanul..miután megettem a csokis palacsintát, fogtam és az ajtónak vetettem irányomat, a kezembe már a táska csak egy valami fogott vissza..:Liliék.
-Hát te hova mész?
-Ja hova? 
-Ó, bezzeg én mondjam el nektek hogy hova megyek.Ha én kérdezek tőletek valami..annak nuku válasz.De én válaszoljak mi? 
-Meglepetés lett volna..de mindegy!
-Hát ja! 
-Lili, te csak ne ,,ja'' mondj. Hanem valami mást is, ebből látszik hogy hazudtok. Nekem sose kell elmondani semmit sem.Akkor én miért mondjak? Ó, hogy meglepetés lett volna.Ezer bocs! 
-Most viccen kívül hova mész?
-Vásárolni!
-Veled mehetünk? 
-Minek? Hogy tovább hazudjatok? 
-Nem! Nem hazudunk! Csinálni akartunk neked egy meglepetést a ...születésnapodra...
Rájuk néztem komoly szemmel, szememből a könny kicsordult.Nem hittem volna, hogy ezt tervezgetik..
-H..h..hogy mi? 
-Igen..azért veszekedtünk ,,reggel'' mert, készíteni akartunk neked valamit születésnapodra.És Enynek, ez nem tetszett...amit én ajánlottam. 
-Gyertek ide!
Majd megöleltem őket, szorosan.Annyira, hogy levegő sem volt bennük.
-Eljöttök velem?
-IGEN!! 
Akkor öltözzetek, így nem jöhettek!
-Igyekszünk,várj meg!
-Jó!
Azzal felrohantak a szobámba...mire lejöttek, csak annyit vettem észre hogy az én gatyámban illetve a pólómban ragyognak lefele.Én csak röhögtem, mire ők csak néztek mintha én egy idegbeteg lennék.Felvették a táskájukat, elköszöntem anyutól majd,kimentünk.Nagyon meleg volt, azt hittem hogy nyár van, mert olyan forróság volt.Jók voltak az ízlelőim, hogy így öltöztem.Szerencsére, Liliék is jól öltöztek nem fognak leizzadni/megfagyni.Az vicces lenne, ha egy kőszobor lenne belőlük.(Haha elröhögtem magam.). Elértük a butikot, amiben egy olcsó cipőt árultak.Egyből kiszemeltem magamra, de már Lili hamarabb..káromkodtam is ezért, de nem gond van nekem sokkal jobb cipőim.Bementünk, majd megvettük Lilinek a cipőt majd, mentünk további butikokba.Rátaláltunk egy nagyon értékes gyűrűre..
-Hé, ez az enyém lesz!
-Csak nyugodtan.
Majd bementünk, itt minden olyan értékes,menő,és drága.Hálaistennek, a gyűrű amit kiszemeltem, nem volt annyira drága, mint amennyi a többi. Elvettem, majd odamentem az árushoz.
-Jó napot! Ezt a gyűrűt szeretném megvenni!
-Rendben!
Míg nem figyeltünk, véletlenül Amberrel is összefutottunk ugyan abban a boltban.Csak annyit vettem észre, hogy Lili háta mögött okoskodik.Nem törődtem vele, hisz lehet hogy csak valamit csinál.
-Köszönöm szépen! Viszlát!
-Köszönjük a vásárlást!
Mentünk volna ki, de az ellenőrző ami ellenőrzi azt hogy loptál-e valamit vagy sem, besípolt.Azt hittük hogy ez csak tréfa, de sajnos nem.Lili hátizsákjába bele volt dugva egy értékes nyaklánc.Hogy ki rakhatta bele, azt nem tudjuk de nekem egy sejtésem biztos hogy volt.
-Mit képzelnek? Innét nem fognak lopni, azonnal hívom a rendőrséget!
-Lili!! Mit csináltál?
-De hát, nem én voltam!! 
-Én tudom ki volt...
-Ki?-vágták rá egyszerre
-Amber, mikor nem figyelt Lili valamit csempészett a hátizsákjánál. 
-A kis mocsok, és még én voltam neki a ,,barátnője''.
Mire kiakartunk lépni a boltból, már elvolt kerítve minden.A rendőrkocsik sorba álltak..azt hittem hogy ez csak egy rémálom..de nem sajnos.Bilincsbe zártak minket, majd beültettek a rendőrkocsiba.Egyenest, a rendőrségre vittek minket, a szüleinket majd értesíteni fogják, legeslegjobban Lili szüleit.Bementünk, minden jéghideg volt, azt hittem itt legalább fűtenek! Majd bevezettek minket egy cellába..azt hittem ott süllyedek el...én mint rabló!..és börtönben? Úristen...ezt nem hiszem el, remélem minél-előbb ki jutok innét!
-Hölgyeim, mit képzelnek magukról? Egy értékes nyakláncot ellopnak?
-DE NEM MINK VOLTUNK, ÉRTSÉK MÁR MEG! FELESLEGESEN ZÁRTAK BE MINKET, EGY BIZONYOS OSZTÁLYTÁRSUNK A BŰNÖS A NEVE: AMBER!
-Csigavér! Nyugodjon le hölgyem, ne mást hibáztasson!
-DE, DE.NE IDEGESÍTSEN TOVÁBB, MERT FELNYERGELEM DE ÚGY HOGY AZT MEGEMLEGETI!
-Lányok, ennek adjatok valami nyugtató míg össze nem ver valakit! 
-MÉG HOGY ÉN VEREK ÖSSZE VALAKIT? MAGA TART MINKET ITT FELESLEGESEN!
Erre már nem válaszolt a nyugidoki, mert már rég elment.Úgy felképeltem volna, hogy elrepül Olaszországig, annyira mérges voltam, hogy dühöngni akartam.Mindenkit megakartam volna verni, de sajnos nem tudtam..egyszerűen nem voltam erőm! Hagyjanak engem békén, miért tartanak itt minket? Nem tehetünk semmiről sem...Míg itt idegeskedtem, hallottam hogy az egyik rendőr beszélget a másikkal.
-Figyeljen, még valakit hozzájuk kell raknunk! Még egy bűntett van. 
-Akkor, ne itt álljon.Tessék azt a leányt berakni hozzájuk.
Felerősödtem, azt gondoltam hogy elkapták Amber-t...és igazam is lett! A kezeslábasban vitt Amber-t itt hozták be.
-NA MIT MONDTAM! NEM MINK VAGYUNK A HIBÁSOK, HANEM Ő!
-Nyugodjon meg! 
-Most örülsz, te liba? Itt vagyok veletek!
-Igen, túlságosan is örülök.Mert itt van az igazi rabló!
-Kussolj már!
-Még hogy én kussoljak?
Azzal nekimentem, letaszítottam a földre, földig téptem a haját, pofozgattam.Addig vertem, míg tiszta kék-zöld volt lett! Mikor felálltam, akkor vettem észre..hogy...mindenki ott állt körülöttem, ráadásul Lys is. Gondolhatjátok mennyire cikisnek éreztem magamat... 
  
 

12.fejezet - Újra együtt.

Felkeltem..a kanapén voltam.Nem értettem hogy mi történhetett tegnap este, hisz nem emlékszem semmire se! Még az se lehetett volna, hogy túl ittam volna magam..mert nem is ittam tegnap semmit se..csak ásványvizet. Az meg nem károsít le..szóval nem tudom hogy kerülhettem ide, betakarva.Míg ezen gondolkoztam, valaki kijött a konyhából.Mikor rápillantottam kirúgtam magam a takaró alól és felsikítottam.
-Te mit keresel itt?
-Hát kincsem...nem emlékszel tegnap mikor hazajöttél búbánatban, engem visszatudtak hozni.És elaludtál az ölemben, így kerültél a kanapéra. 
-De jó hogy visszatudtak hozni, de nem úgy volt hogy az orvosok nem tudtak újraéleszteni?
-Eleinte úgy volt..de amint látod itt vagyok.Még egy kicsi seb van a kés nyománál..de már jól vagyok!
-De örülök neki!
Azzal megöleltem..szorítottam nagyon, de azért óvakodtam hogy nehogy megnyomjam túlzottan a seb nyomát.
-Anyu, nekem viszont mennem kell iskolába! Elviszel? 
-Persze, hozom a kocsikulcsot te addig pattanj be. 
-De anyu várj, át kell öltöznöm, meg hajat is kell csinálom! A rutinom nem maradhat el.
Szaladtam felfele a szobámba,olyan jó meleg volt odabent hogy úgy maradtam volna..de nem lehetett! Beszaladtam a fürdőszobába, megcsináltam a hajam és gyorsan kiszaladtam a szobámba.Nagyon sokáig tartott míg megtaláltam a tökéletes kinézetet.Egy Miki egeres hosszított póló, galaxis nadrág, és a jól megszokott bakancs.Majd gyorsan lekoslattam a szobámból,és mire lejöttem már anyu ott állt felöltözve készen! Én is gyorsan felvettem a kabátomat, majd elindultunk a kocsi felé.Beültünk, és hallgattuk a rádió-t.Pont a kedvenc zenémet adták, egész úton csak énekeltem a dalt..anyunak a feje már a pirospaprika volt..az éneklésemtől.
*15 perc múlva*
Megérkeztünk, mikor kiszálltam mindenki megdöbbent azon hogy ANYU hozott iskolába..mindenki azt hitte hogy meghalt.De ez órási tévedés, él.Szóval nem sikerült a kis libának megölnie anyukámat! De ezt inkább nem is híresztelem mert még megint megpróbálja..amilyen kis szemét.Kíváncsi lennék, ha én csinálnám azt vele akkor Ő mit csinálna..tudhatná hogy minden gyerek él/hal az anyukájukért.És én egyáltalán nem értem ezt a libát, hogy hogy merészeli más anyját megölni.Na de engem ez hidegen hagy, elköszöntem anyutól majd irányomat az iskola bejáratához fordítottam.Mikor mentem volna be, valaki megállított hátulról..a jól nem ismert Eny!
-Hát te mit akarsz? Elhagyott a Lili?
-Nem..csak..
-Csak mi van?
-Nem a  barátnőm, rádöbbentem arra hogy egy kétszínű liba a többiekkel együtt.
-Ó, és most tapsoljalak meg hogy pont ILYENKOR jössz rá, mikor már engem réges-rég dobtál miatta?
-Kérlek Abby! Puszta véletlen volt..
-Nem érdekelsz, én tűrtem azokat a fájdalmakat amiket adtál nekem!
-De mondom hogy az már régen volt..rájöttem hogy nekem csak te vagy a legjobb barátnőm.
-Majd a nap végére meggondolom...addig is szia! 
Majd faképnél hagytam..mit gondol? Hogy csettint egyet és már pattanok neki? Nem..ehhez még egy kis idő kell! Gondoltam hogy ez lesz...tegnap összebarátkozott vele..ma meg már nekem jópofázna? Hát nem..majd meggondolom, hogy mi lesz.Ha kibékülünk, kibékülünk.Ha nem, akkor nem. Míg fejemben kavarodtak a gondolatok..összefutottam a ,,kedves volt pasimmal aki dobott Lili miatt''. Szólítgatott, de én nem figyeltem..elakartam menni mellőle de megfogta a karom..és megcsókolt.

-Abby  kérlek!
-Nem hagyj békén! Fájdalmat okoztál nekem!
-Tudom, és nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem!
-Hagyj békén, mint az imént is mondtam!
-De nem bírom ki nélküled, te vagy a mindenem!
-Aha..persze, ha én lennék a mindened...nem csókoltad volna meg azt a hárpiát..
-De kincsem! Kérlek!
-Hagyj..
Majd szememből könny szökött ki, és kiszaladtam az udvarról és leültem a padra..mellém ült a ,,perverz barátja''
-Szia cicababa!
-Hagyj most! 
-Mi a baj?
-A nagyszerű barátod..egyszer azt mondja nekem, hogy szeret meg hogy én vagyok a mindene, másszor meg más lánnyal csókolózik! 
-Szegénykém, én nem tenném a helyébe.Ilyen szép lány, nem érdemel ilyen sok fájdalmat.
-Na..már nem is vagy annyira perverz mint ahogy elsőnek gondoltalak! 
-Mi! Te perverznek hittél?!  Na gyere csak ide!
Majd egyre közelebb jött..és..

       
 Ellöktem magamtól...
-Te mit csinálsz!!!!
-Megpusziltalak, még azt sem lehet? 
-Nem!
-Na persze, akkor miért engedted? 
-És még én azt mondtam hogy nem vagy perverz!
-Kislány, velem ne szórakozz! 
Morcos fejet vágtam neki, majd gyorsan elszaladtam.Nem hiszem el, ő talán szerelmes belém?! Nem..az kizárt dolog! Ő senkit sem szeret..csak magát,azaz egy kis egoista! Nem érdekel! Nem fogom körbecsalogatni, én nem leszek a csalija akit körbehálózhat! Majd beszaladtam az osztálytermünkbe, és ott ült Eny lehajtott fejjel odamentem hozzá...
-Figyelj, gondolkoztam...meghoztam a döntést! 
-És?
Csillogó szemibe néztem és..
-Megbocsájtok, gyere ide te vén nyanya!
Ahogy kimondtam, látszódott rajta az öröm! Majd úgy megölelt hogy azt soha nem fogom megemlegetni! 
-Nagyon szeretlek barátném! Örökké legjobb barátnők?
-Hát persze!
Azzal odajött hozzánk a Lili is. 
-Lányok, figyeljetek! Bocsánat az összes kárért, megtudtok bocsájtani? 
-Hagyj minket békén, örülök ha kibékültem Abby-vel! Nem hiányoztál, egy csöppet sem!
-Menj innét, épp elég gondot okoztál!
-Egyedül maradtam..nem szeret senki!-suttogta magába, lehajtott fejjel. 
Egymásra néztünk Eny-vel, majd bólíntottunk..utána szóltam Lilinek.
-Gyere vissza!
-Mit akartok?  
-Üdv a barátságkörben!-mondtuk egyszerre Eny-vel. 
-Lányok..ez most komoly?! 
-Hát persze!-mondta Eny. 
Majd megöleltük egymást, és leültünk órára! Elgondolkoztam, és óra után megkeresem a hős szerelmest.Szerencsére tesink volt..az könnyű óra volt, a legjobb!
*Tesi óra után*
Végre vége ennek a tesinek, olyan hosszú volt.Máskor pedig olyan rövid, na mindegy! Gyorsan szaladtam a táskámért, majd kereső akcióba lendültem Lysanderért! Végre megtaláltam..az udvaron volt, lehajtott bús szemmel..mikor meglátott örült.Odaszaladtam hozzá, és megcsókoltam.

-Ez mi volt?
-Megbocsájtok! 
-Tényleg?
-Tényleg!
-Szeretlek
Majd ő is becsatlakozott, és jobban csókolt.Mikor kiengedett karjaiból..látszott rajta az öröm és a szerelem jele is. 
-Most viszont megyek, mert már vár Eny!
-Nyugodtan.Szia cicám!
-Szia!
Elköszöntünk egymással egy búcsúcsókkal, majd szaladtam Enyhez. A kapuba volt, ott állt Lili is. 
-Lányok, azon gondolkoztam mi lenne ha tartanánk egy pizsibulit?
-Én benne vagyok!-mondta Lili. 
-Én is!-mondta Eny.
-Akkor 18:00kor találkozunk nálam! 
-Rendben!-mondták egyszerre
Megöleltem őket, és szaladtam haza.Mikor hazaértem, finom palacsinta várt.Méghozzá csokis a kedvencem.
-Szia anyu megjöttem!
-Szia kicsim! Jó volt a suli? 
-Igen nagyon jó volt, ma 18:00-ra jönnek a barátaim pizsibulit tartunk.Képzeld, az új lány is jó helyre tért! 
-Az nagyon jó, direkt palacsintát csináltam!
-Ó az tökéletes, Eny úgy is szereti a palacsintát.
-Haha,akkor eltaláltam!
-Bizony hogy el!
Majd letettem a táskát, és elkezdtem zabálni a finom csokis palacsintát.Anyu csak úgy nézett, hogy úgy eszem mint aki sosem látott ennivalót!
*18:00 óra*
A lányok, sehol sem! Pedig már réges-rég itt kellett volna lenniük.Remélem hamar megérkeznek..[...]. VÉGRE itt vannak, ahogy látom hoztak pizsamát is. Nagyon jó! Kinyitottam az ajtót, majd megöleltem őket.
-Sziasztok!
-Szia!
-Szia!
-Remélem jól fogjátok érzeni magatokat, különösen Lili!
-Én is remélem! 
-Akkor vágjunk is bele! 
Egy kicsit félrehúztam Eny-t. 
-Figyelj, meg ne ijedj..de
-De?!
-Anyut újratudták éleszteni és újból él! A szobájában van.
-Jaj de jó! Örülök neki nagyon!
Majd megölelt, és mosolygott.Visszamentünk Lilihez, majd kimentünk a konyhába.
-Direkt csokis palacsinta van!
-PALACSINTA!-ordibált  Eny.
-Haha, tudtam hogy szeretni fogod.
Majd leültünk enni a finom csokis palacsintát.Miután megettünk, felmentünk a szobámba, beszélgettünk egy kicsit és aztán elaludtunk.        
 

11.fejezet - Magány...egyben öröm?!

Mi történt? Hol vagyok? Ez nem lehet igaz, megint leütöttek..mindig csak engem tudnak célozni mindenhova..már egy kicsit furcsállom is hogy mindig csak engem ütnek/mérgeznek/ájultatnak el.Nagyon elegem van, mit ártottam nekik? Én csupán a légynek sem tudok ártani..nemhogy egy embernek, nem értem miért kell engem mindig bántani..lassan ebből az lesz, hogy újból elköltözünk mert ezt nem fogom idegileg bírni, sőt...hogy most anyukám teljesen magamra hagyott, muszáj leszek keresztanyámhoz költözni, ezt nem fogom bírni tovább...folyton csak bántanak engem, mindennap sírok.Csak ezt nem írom le...de nagyon fáj! Ekkor, idejött hozzám Eny..látszott rajta hogy nagyon megijedt...
-Abby, jól vagy?
-Nem tudom..hányingerem van, erősen fáj a fejem..és..fáj a gyomrom is!
-Biztos, az az új lány tette..az a Lili vagy hogy hívják!
-Tényleg, hol van az a kis szemét?
-Elszaladt...itt állt szorosan melletted, mikor meglátott engem hogy jövök feléd gyorsan elhúzta a csíkját. Egyenest az osztálytermünkbe vetette irányát, hogy miért azt rendkívül nem tudom!
-Á...csak álljak fel! Esküszöm beszólok neki! Segítesz?
-Persze!
Azzal, nagy erőfeszítéssel felemelt. neki támaszkodtam a vállára és úgy baktattunk be az osztályterembe, szerencsére ott ült az ,,én'' helyemen..a kis dáma! Láttam hogy ott beszélget Amber és a kis pulikutyáival. Nem gondoltam volna..lehet hogy Lili gonosz?! Vagy esetleg, lehet hogy a barátnője Ambernek? Ki kell derítenem, nem szabad hagynom hogy ezek tovább rontsák az egész iskolának a hangulatát.Szenvedések árán, végre eljutottam odáig hogy hallhassam őket!
-Meg van, a mérgező anyag nagyon jó volt! Köszi Amber! Te vagy a legjobb barátnő a földön! 
-Ó ugyan,semmiség. Alig várom, hogy elzavarjam innét ezt a kis libát! 
-Ha velem tartasz, egy-kettőre elpenderítem az iskolából! 
-Szeretlek barátnőm! 
-Én még jobban! 
Majd átölelték egymást, és vígan röhögcséltek egymás szájába! Nem hittem volna, hogy ez az új osztálytárs ilyen makacs..goromba..és még sorolhatnám tud lenni! Míg ezt hallgattam, elgondolkoztam..és azt terveltem ki, hogy meg kéne szívatni a kis ,,hercegnőt''. Kapjon már észhez, nem mindig ő lehet itt a kiskirálylány! Vannak itt azért mások is, nehogy már csak ő legyen az egyetlen személy aki mindenkinek dumálhat! Pont előttem ment el Kim..jóba vagyok vele, ezért megfogtam a kezétől fogva és visszahúztam hozzám!
-Figyelj, segítened kell!
-Ugyan miben kéne segítenem kedves Abby?!
-Meg kéne szívatni a ,,hercegnőket'' hogy térjenek észhez,hogy nem csak ők vannak ezen a világon!
-És mivel akarod őket megszívatni?
-Épp ezért húztalak ide, mert te jó vagy szívatásokban! 
Gondolkozott egy kicsit, majd megtalálta álmai szívatását..ha egyáltalán (álmai..)
-Figyelj, megvan..mi lenne ha...mondanád a takarítónak, hogy ma te akarsz plusz munkát végezni..és raksz bele egy kis csúszósítót, hogy a kis dáma hasra essen?!
-Kim..ez csodálatos ötlet! Köszönöm, tudom hogy számíthatok rád ilyenekben!
-Ugyan szívesen!
Azzal elment..én pedig odamentem, hogy odaülhessek helyemre..megszólítottam a dámát.(Ilyenkor, már a 3 grácia elment..)
-Húzz a helyemről! Ott a te helyed!
-Jaj, mert mi lesz? 
Behúztam neki...de úgy, hogy leesett a székről!
-Ez lesz! Na húzzál, amíg szépen mondom!
Úgy szedte a lábát, mint egy gyalogkakukk.Mindenki engem nézett, hogy milyen vagyok én! Ekkor ám, bejött Lys is!
-Szia cica! Mi történt?
-Semmi újdonság..mi történhetett volna? Csak annyi, hogy megint próbáltak megmérgezni!
-Ki volt az, megölöm!
-Az új osztálytársunk..Lili!
-Hol van, kinyírom esküszöm!
-Hátad mögött!
Azzal Lys megfordult, Lili épp a előtte állt, és megcsókolta! A szemem láttára...Lys, csak még jobban csókolta...annyira hogy még jó hogy nem feküdtek le a földre...én mérgembe egyben szomorúságomba, megfogtam Lyst! És egy pofont adtam neki..
-Te szemétláda,kétszer csináltad ezt velem! Soha többé nem akarlak látni! Hagyj békén, a házamra se gyere, nem nyitok neked ajtót!
Nem vártam meg válaszát..csak kirohantam az osztályteremből, sírás közben..belefutottam Kentin-be.
-Hó! Mi a baj, miért sírsz ennyire?!
-Csak az...hogy kétszer bíztam meg egy fiúban..és mégis átvert! 
-Jaj, te!
Csak sírtam...ő még szorosabban ölelt. Annyira hogy már meg kellett szólalnom.
-Hé..ennyire ne ölelj, kinyomod belőlem az összes levegőt!
-Ja..bocsi...
-Ugyan..ölelj csak, jól esik! 
Erre nem válaszolt semmit, csak ölelt szorosan! Majd elengedett, mert el kellett mennie..nem értettem hogy hova, mert nagyon sietős volt..ahogy járkáltam a folyosón megláttam egy nagyon...nagyon..szomorú dolgot.Lili...és...Eny..együtt szórakoztak, sőt Eny már teljesen úgy öltözött mint ahogy Lili..nem hittem volna hogy ennyire megváltoztatja a legjobb barátnőmet..sírásban törtem ki, nem bírtam ki hogy ne sírjam el magam...mindenki magamra hagy, magányos leszek egész életembe...nincs senkim..sírtam, és nekidőlve a szekrényemhez lehuppantam. Csak sírtam, mint egy kisbaba ha nem kapja meg azt amit akar..nem akartam élni, megakartam halni.Mindenki elhagyott, senki se szeret...mindenkit elvesznek tőlem,olyan mintha én egy külön lennék...mellettem jöttek el Liliék..néztek engem, majd kiröhögtek..belém is rúgtak..nem esett jól...egy...kicsit sem, még jobban sírtam! Elegem volt mindenből, kiszerettem volna szaladni a világból, senkire se tudtam számítani..sírtam, sírtam..[...]. 2-3 óráig sírtam, utána felálltam..és hazamentem! Elegem volt a világból...mire hazasétáltam nagyon de nagyon sötét lett..bementem.Odabent, érezhető volt...anyu illata, újból elsírtam magam.Leültem a kanapéra sírtam...hirtelen, azt éreztem hogy valaki megfogja a vállam..hátrafordultam és...
-Úristen! Hát te mit keresel itt?! Azt mondták meghaltál!
-Csak mondták, újratudtak éleszteni! 
-Anya! Nagyon boldog vagy, örülök hogy újra itt vagy velem! 
-Jaj kincsem!
Anya kebleibe borultam, és csak sírtam..nagyon örültem hogy visszajött hozzám.Ezek szerint, a doktor csak hazudtak nekem.Milyen emberek vannak manapság..de nem érdekelt visszakaptam anyukámat..nekem ez mindennél jobb! Csak öleltem anyát..el nem akartam engedni..de végül ő szakította meg a kínos csöndet..
-De miért ölelsz ilyen erősen?
-Tudod...nagyon sok minden történt, és jogom van megölelni téged!
-Na mesélj bátran!
-Hát..jött egy új osztálytársunk, úgy hívják hogy Lili. Eleinte azt gondoltam, hogy kedves egy lány, de tévedtem..megmérgezett.Aztán..ellopta tőlem Lys-t, majd Eny-t is magához vette..egyszóval..mindenkit elvesz tőlem, egyedül maradtam teljesen..és ezt nem bírom tovább. 
-Jaj kincsem, nyugodj meg itt leszek én veled örökké! 
-Köszönöm anyu! Tudtam, hogy számíthatok rád! 
Azzal megöleltük egymást, én pedig elaludtam anyu ölében...   
   

     

10.fejezet - Új osztálytárs..Új ellenség?!

Felébredtem...azt hittem hogy ez csak egy álom..de sajnos nem. Anyu még mindig ott feküdt eszméletlenül..gyorsan felálltam..és kiszaladtam a konyhába..lábaim összevissza remegtek, nem tudtam rendesen futni, éreztem hogy a remegéstől majdnem elesem..de végül sikeresen is eljutottam  a vezetékes telefonig..felhívtam a mentőket.
-Jó napot! Szeretném, ha a _____ utcába kijönnének! Súlyosan...megsérült az anyukám, és hamar kellene kivenni belőle a ...kést....
-Ne aggódjon hölgyem, azonnal indulunk ahogy csak tudunk!
Majd letettem...nagyon aggódtam hogy anyut lekéselték...gyorsan visszaszaladtam anyuhoz, hogy megnézzem minden rendben-e.Még mindig ott feküdt eszméletlenül nem tudom mit tegyek..jöjjenek már azok a mentősök is![...]. Végre, megjöttek! El sem hiszem..ennyi időt hogy tudnak elszórakozni? Miközben...egy tényleg nagyon súlyos embert kéne meggyógyítaniuk..erre késnek.
-Hol voltak ilyen sokáig? Nem látják, hogy az anyám súlyosan nincsen elméleténél? A hasába a kés..igyekezzenek már!
-Azonnal hölgyem, csak nem egyszerű ...tudja honnét jövünk? Nagyon messze van a két város egymástól..
-Engem az nem érdekel, milyen messze van a két város! Csak az, hogy minél-előbb vigyék be anyukámat!
Erre a szóra, már csak szaladtak a mentősök..felpakolták anyukámat és indultak is! Én most otthon maradtam, felügyelni..meg összetakarítani. Míg takarítottam..elgondolkoztam azon, mi lesz ha egyedül maradok?..Á ez úgy sem történhet meg ,,remélem''.
*Ring-Ring*
Csengettek..hm, vajon ki lehet az?!
-Ki az?
-Egy ismerős személy?!
Kinyitottam az ajtót..nagyon meglepetten álltam az ajtó előtt..Eny volt az! Megöleltem..
-Hát te? Olyan rég nem láttalak..el vagy veszve, mit csinálsz otthon?
-Muszáj vagyok neked ezt elmondani...nem bírom tovább! Menjünk beljebb. 
Bementünk..látszott rajta a feszültség, az idegesség.
-Na mesélj, hallgatlak! Utána én is szeretnék mondani valamit..
-Anyud hol van?
-Épp róla akartam beszélni..de először is mondd te!
-Hát...Arminról van szó! Nem is tudom..naponta...elkerül engem. Egyszerűen nem értem mi baja van velem! Tök jó párosok voltunk erre tessék minden romokba hever...
Pityegett szegény..nem bírtam tovább, fogtam és csak öleltem öleltem, ő pedig csak sírt és sírt.
-És te mit akartál mondani?-kérdezte pityeregve..közbe szipogva.
-Emlékszel, hogy az iskolánkba van egy kiállhatatlan lány?
-Igen emlékszem..azt hiszem Amber a neve! 
-Pontosan..na ezt figyeld...
*Ekkor megcsörrent a vezetékes telefon*
-Aj..ez is most tud csörrenni... 
*Beleordítottam a telefonba*
-Mi van már? 
-Elnézést a zavarásért kisasszony maga Abby Schwarz?
-Igen, én vagyok..tessék!
-Az anyukájáról lenne szó...sajnos..meghalt, már a mentőkocsiba.Őszinte részvételünk...nagyon saj.....
Ekkor..gyorsan lecsaptam a vezetékes telefont, majd odaszaladtam Enyhez. Átöleltem, nagyon sírtam..ő se értette miért bújtam úgy hozzá, ezért ő is elkezdett sírni..
-Mi a baj Abby?
-A..a..a..AZ ANYÁM MEGHALT!
-H..h..hogy mi? Mi történt? Meséld el, most azonnal!
-El is akartam..ha nem csörrent volna meg a telefon!..Na akkor..az egész úgy történt, hogy jöttem volna hazafele, csak az iskola előtt megvártam Lys-t.És akkor már ténylegesen is elültem a hátsómat, így elkezdtem sétálgatni hazafele...és utánam sietett Lys. Azért késett mert nekem hozott virágot, még egy picit beszélgettünk majd utána hazajöttem, és láttam hogy az ajtónk tárva nyitva, majd felmentem anyuék szobájába és ott feküdt eszméletlenül..körülötte tiszta vér! És ekkor hívtam ki a mentősöket, majd elvitték és ekkor jöttél TE! 
-Nagyon sajnálom Abby! Ne aggódj, rám mindig számíthatsz ezeken a nehéz napokon! Lassan...karácsony..és..majd megtartod velünk jó?! 
-Köszönöm, hogy befogadtok! - öleltem meg, mert éreztem hogy ő a legeslegjobb barátnőm! Ilyet még senki se találhatott, nagyon szeretem.
-Ugyan..neked bármit, hisz testvéremnek hiszlek! 
Majd tovább beszélgettünk, öleltük egymást..s közbe belőlem a könnyek folytak ki..nem bírtam belegondolni hogy anyu itt hagyott engem..örökre..és...nem lesz kivel veszekednem!
-Figyelj..nem-nem aludnál itt velem? 
-De szívesen! Úgyis itt akartam amúgy is..csak még nem volt alkalmam megkérdeznem téged..
-Hát ez szuper! Hoztál át pizsamát?
-Nem..de hozok át! 
Azzal felállt a kanapéról, majd átment hogy áthozza a pizsamáját..míg vártam, kopogtattak az ajtón..nem várt pillanatra Lys állt az ajtó előtt.
-Szia, csak azt akartam megkérdezni hogy anyud jól van? 
Sírás tört ki belőlem..hozzábújtam és sírtam.
-Hé,hé mi a baj? Történt valami rossz?
-I..igen, anyukám sajnos itt hagyott..
-Ezt mégis hogy érted? Hogy hagyott itt? 
-Meghalt...
-Úristen..őszinte részvétem Abby! Szeretlek...
Megcsókolt..
-Nagyon sajnálom, ezt az egészet, van akivel töltheted az éjszakát vagy inkább maradjak itt? 
-Ne hagyjad csak, itt lesz velem Eny! 
-Akkor jó, nyugodtabb vagyok. Viszont én most megyek, mert este van és holnap nagy nap lesz minden! - mosolyogott. 
-Szia szeretlek nagyon! 
-Szia!  
Majd megint megcsókolt..de ez már finomabb volt. Az előbbi vadabb volt, de nagyon szeretem! Addig gondolkoztam, míg lefagytam..persze ő már elballagott majd csak úgy láttam meg hogy a meglepődött Eny odaszegeződve állt a padlón.
-Veled meg mi a frász történt? 
-Ja..ja, ő..semmi!
-Ne hazudj, biztos történt valami! Itt volt Lys mi? 
-Hát igen..eltaláltad.
-És? Elmondtad neki, hogy anyukád meghalt?
-Igen el,és azt mondta hogy  majd vigasztalni fog, de mondtam neki hogy te már itt vagy velem, és nem kell 2 vigasztaló társ.ÉS egyből meg is értette!
-Akkor rendben! Szerintem, együnk meg pár palacsintát...úgyis az kedvencem! Meg szerintem neked is  nemde?!
-De palacsinta forever! 
Nevettünk, majd beballagtunk a konyhába...megettünk vagy 10-15 palacsintát..sőt lehet több is, mint a felfújódott labda..olyasmi lehettünk..
-Menjünk fel a szobámba!
-Szerintem is menjünk, így teleevés után már ideje egy jó kis beszélgetésnek, majd egy jókora szundikálás. 
-Bolond!
Majd felsétáltunk a szobámba...leültünk, Eny a földre, én az ágyra hason támaszkodva.
-És..mióta megy ez Arminnal? 
-Hát..már egyszer mondtam neked, nagyon figyeltél! Egyébként vagy 2 hete..nem is tudom már, annyira elszomorított..
-Figyelj, holnap segíteni fogok nektek jó? 
-Ó,Abby! Nagyon szeretlek téged, mindig segítesz rajtam! 
-Jaj, ezért vannak a jó barátok!
Megöleltük egymást, majd szépen elaludtunk.

Péntek reggel:Kómás fejjel keltem fel..megnéztem a naptárt..PÉNTEK.Hurrá, van valami jó ebbe a napban is. Ránéztem Eny-re, úgy aludt mint a mézes mackó. Felültem az ágyamból..de úgy visszafeküdtem volna...de sajnos nem lehetett.
-Eny, ébredj.Mennünk kell iskolába, egy jó hír.PÉNTEK VAN.
-Mi, hol? Palacsinta? 
-Hülye...ébresztő! 
-Jól van már he na! 
Majd felpattant az ágyból..mind a ketten egyszerre mentünk be a fürdőszobába...megcsináltuk a szokásost..majd kijöttünk, nagy nehezen és adtam neki újból pár ruhát! Az én ruhaöltözékem valahogy így nézhetett ki..

Egy Miki egeres póló, majd egy hosszú fekete nadrág, és a szokásos csizma. Enynek, egy kicsit durvábbat adtam, mivel ma fogom őket összehozni, hogy ne veszekedjenek mindig..mert ez tényleg nem frankó! Csak Eny-t teszi tönkre..és azt sem értem hogy miért..Eny, mint ahogy mondtam, egy kicsit durvább ruházatot kapott. Ahogy felöltöztünk, egymásra néztünk majd kacsintottunk.Hogy igenis, jól nézel ki. Majd azután leballagtunk, és leültünk a konyhába én elővettem a palacsintát vettem egy tányért, ráraktam vagy 1-2 szeletet, de jó nagyot.Majd leültem, ezt csinálta Eny is! Miután megettük, felöltöztünk és már indultunk is a suliba..nagyon megfagytunk mikor kiértünk a házból..én már jégkockává fagytam..de Eny csak röhögött.
Az iskola előtt: Végre megérkeztünk..nagyon megfagytam,még az orromból a nátha is visszaszaladt...Eny az csak végig röhögte az utat mint egy retardált fóka..csak csapkodott és csapkodott..de neki ez jól esett..hát akkor röhögjön, nem érdekelt legalább  nem gondol Arminra..aki teljesen elszomorította és elvett tőle mindent..
-Hallod, még ma..bemegyünk?
-Hát menjünk, de én nagyon megvagyok fagyva..szóval én mint egy pingvin fogok bemenni..
Röhögött, majd kisegített annyival hogy fogta a kezem és bevezetett a suliba.Ott már mindjárt másabb volt, meleg és puhaság járta át a testem..nem vettem észre, és véletlenül egy új lányba buktunk bele..haja lilás volt..láttam már a véréből sőt..a tekintélyéből hogy rossz oldalról jött..megállt előttem és köszönt.
-Szia! A nevem Lili. Még most érkeztem, és kéne valaki aki körbe vezetne, ugyanis, ide fogok én is járni!
-Szia! Az én nevem Abby! És köszöntelek itt, nemrég érkeztem én is pár hete, melyik osztályba fogsz járni? 
-Hát a 10 c-be.
-Ó..akkor osztálytársak leszünk! Találkoztál már a d.ö.k elnökkel? 
-Igen, már a papírokat is elintézte, már csak a körbevezetés kell!
-Hát jó, gyere! Csak előtte iszok egy kicsit. Mert szomjas vagyok nagyon!
-Nyugodtan!
-Ó..várj fogd már meg az üvegemet..
Odaadtam neki az üveget,míg én kikerestem amit kerestem...
-Á...most beletudom rakni!-suttogta magába Lili..
Majd míg én nem láttam, gyorsan belerakott egy bogyót, vagy mit!
-Á, hát itt van! Köszi, hogy megfogtad!
-Ugyan már! Szívesen tettem!-röhögött gúnyos arccal.
Kortyolgattam párat..majd éreztem, hogy minden elsötétült, és hogy a torkom szinte kapart fájt..fájt a fejem, a gyomrom.Nem tudtam mi történt..csak azt éreztem hogy elszédültem, bevertem a fejem, majd nem emlékeztem semmire sem...

 

 

9.fejezet - Csak barátok..(?) És egy rettenes rossz nap!

Felébredtem...minden tiszta vér volt körülöttem..fájt a fejem, ezért odatapintottam és láttam hogy a kezem véres volt...Kiabálást hallottam...
-Abby!! Jól vagy? 
Lys jött oda...aggódott értem, ki üthetett le?
-Fáj egy kicsit a fejem, de...annak ellenére megvagyok.Köszi.
Majd udvariasan felemelt a karjaiba..
-Jaj Abby, elmegyek egy percre is és máris összetöröd magad...
-De nem estem el, hanem valaki leütött...egy..egy
Erre már nem tudtam mit válaszolni, szemeim lecsukódtak..ugyanúgy elsötétült minden..nem hallottam semmit..összecsuklottam karjaiba..majd elaludtam..
*Lys szemszöge..*
-Mit csináljak?! Hívjam a mentőket vagy inkább szóljak az igazgatónak...Á megvan! Gyorsan szólok az igazgatónak...
Azzal berohant...Abbyt a karjába hurcolta nem akarta leejteni egy cseppet sem..Mikor hirtelen belebotlott Amberbe..
-Na mi van? Leütötték a barátnődet?-röhögött gúnyosan..
-Te..te..tehetsz az egészről! Te ütötted le mi?
-Milyen egy okos fantáziád van..nem csodálom hogy Abby szeret téged!
Letette Abby-t a földre, majd visszament Amberhöz.
-Na idefigyelj...ki engedte meg, hogy egy újjal is hozzányúlj? 
-Angyalkám..te az enyém leszel érted?  
-Nem..nem leszek a tied, arról álmodni se merj.Neked senki se lenne a barátod! Inkább lennék a kutyaólba minthogy veled kéne töltenem az EGÉSZ napomat...unnálak.
-Igen?! Ugye ezt is unod... 
Azzal megcsókolta...
*Abby szemszöge*
Felébredtem nagyon fájt a fejem...bent találtam magamat..mikor megtaláltam Lyst...nagyon...elszomorodtam..felakartam állni de nem sikerült..visszacsuklottam...csak sírtam..
-Engedj el! Nem érdekelsz engem!
-K..k..késő Lys! - mondtam mérgesen és egyben szomorúan.
Lys hátrapillantott és látta hogy a szememből könnyek szöktek ki.
-Ne kérlek..ő kezdte az egészet!
-Nem tudok..m-már hinni neked! Jobb lesz ha csak barátok leszünk...
-Abby kérlek..ezt nem teheted velem..*Lys szemeiből könnyek szöktek ki..látszott rajta nagyon megviselte ez az egész.
-De jó..sikerült titeket összeugrasztani.Abby..csak egy utolsó mondat..:LYS AZ ENYÉM. 
-FOGD BE!
Nem várt dolog történt..Lys hátrafordult, és behúzott egyet neki..
-M..miért t-tetted e-ezt?
-Azért mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni..kérlek ne legyünk barátok..
Majd elővette a régi óvodás képünket...
-Emlékszel? Még szőke hajú kislány voltál...
-De régen volt ez már...de csak volt!
-Nem, még sok ilyen lesz! Abby,ne hagyj magamra....nem akarok egyedül meghalni!
-Nem tudok benned bízni..nem hiszem el, hogy Amber kezdte ezt az egészet..szerintem TE csókoltad meg..
-Igen? Ha én csókoltam volna meg, nem húztam volna be neki!
-Habár ez igaz...
-Na akkor?
-Jó..adok még egy UTOLSÓ esélyt, de ne cseszd el...
Majd megcsókolt...
-Szeretlek Abby!  De jól van a fejed?
-Igen jól van, már nem is vérzik.Virulok mint az alma..
Röhögtünk...majd felálltam.Eléggé szédültem egy picit de már tudtam járni...bementünk órára..ami a matek volt..ráadásul dogát írtunk belőle..amit persze én nem is tudtam..még a gondolataimból is kiment...hogy matekból írunk.
*Matek óra után..az iskola kapu előtt*
Lys-t vártam...nem jött sehol...vártam és vártam, már nem bírtam állni így leültem a járdára..[...]. Felálltam, mert már elültem a hátsómat...nem gondoltam volna hogy ennyire tud késni...majd inkább elindultam egyedül..pár lépésnyire a házunktól utánam kiabált valaki.
-Hé..várj meg!
-Hm..ki az? 
-Én vagyok az..csak hoztam neked egy virágot..úgymond ,,Virágot a virágnak'' című mondattal..szeretném közölni veled hogy te vagy a mindenem..
De kis édes..*gondoltam magamba.
-De aranyos vagy.
-Ez már csak szokásos cica!
-Hé, mikor engedtem én meg hogy ,,cicának'' becézz?
-Talán most?
-Haha..akkor te meg leszel cicaúrfi. 
-Te meg leszel a cicalány..
-És mi együtt mi vagyunk a...
-Cicapárok.
Nevettünk...
-Figyelj! Már nem lehetek itt veled, már teljesen meggyógyultam..haza kell mennem!
-Megértem..hiányozni fogsz! Nem lesz kivel járnom a suliba...-szomorkodtam el.
-Nyugodj meg, itt lesz Eny! Közvetlenül mellettetek lakik.
-Hát igen..de veled izgalmasabb volt...
-Nem lehet mindent örökké...
Majd fogott és megcsókolt.

-Szeretlek!
-Én mindennél jobban Abby!
-Cicaúrfi! 
-Cicalány!
-Mi vagyunk a Cicapárok.
-Igen! Na de most már megyek..szia cicalány. 
-Szia cicafiú!
Azzal elbúcsúztunk...könnyes szemekkel pusziltam meg..majd elment.Aranyos fiú, remélem..nem fog átverni, és tényleg szerelmes belém!
*A házunk előtt* 
Beakartam menni..csak előtte valami furcsának találtam...nyitva volt az ajtó. Lehet hogy kifújta a szél? Vagy esetleg, anyu úgy hagyta? Kitudja...bemegyek, mert akkor sokat kitudok deríteni..
Bementem...azt hittem ott ájulok el...minden felborítva...most már észre lehetett venni mi történt..KIRABOLTAK MINKET..kerestem anyut..sehol sem találtam.Felmentem anyu szobájába és...ott dermedtem meg...Anyu...körül...csupa...vér...volt..és...eszméletlenül...feküdt...a...földön.Nagyon megijedtem, ijedségemben odaszaladtam anyuhoz és melléfeküdtem tiszta vér voltam...de nem érdekelt..észre vettem hogy volt egy cetli...amin az alábbi állt.

Kedves Abby!
,,Úgy látom felerősödtél...követtelek! Nagyon egy erős lány vagy...de nem sokáig.Rátaláltam a legféltettebb dolgodra...anyukádra! Mivel, nem értetted meg a suliban...hogy Lys az enyém! Így, visszavágtam..anyukádat amint látod, körülötte csupa vér van..leszúrtam! Sok sikert...a meggyógyításához...u.i: MUHAHAHAHAHAHA. Üdvözlettel...: Egy titkos ellenséged.'' 

Amint..ez olvastam..a fekvésben megdermedtem..ránéztem anyura..a hasába a kés...csupa vér minden..nem bírtam tovább..elájultam.

8.fejezet - Lyssel tartó hét /PART 3/

Egyre közelebb és közelebb jött, már ajkaink majdnem összeértek, mikor eltoltam magamtól...
-Ezt már egyszer megbeszéltük Lys! Szerintem a te szüleid se örülnének annak hogy csajozol...
-De...Abby.El kell mondanom neked egy titkot...egy nagyon de nagyon nagy titkot.
-Hallgatlak fél füllel...
-..Tudod..én már nagyon régóta ismerlek...nekem te nem vagy ismeretlen személy..csak lehet hogy én vagyok ismeretlen neked...
-Ezt hogy érted? Mire akarsz kilyukadni?-kérdeztem türelmetlenül...nem nagyon értettem Lys-t..
-Én téged már kisgyerek óta ismertelek..ismertem anyukádékat, és onnét tudom hogy mik a kedvenc időtöltésed, kajád, zenéd,üdítőd...és még sorolhatnám! 
-De...én...ezt nem is tudtam! Honnét ismersz?! ÁRULOD EL!!-ordibáltam most már felemelő hangon.
-Épp ez az, óvodás koromban ismertelek már, osztálytársak voltunk általánosba is.Mindig együtt voltunk, volt is egy megőrzött kép..
Majd elővette a zsebéből a régi óvodás képünket...Sírhatnékom volt...nem fogtam fel teljesen...én erre miért nem emlékeztem...hazudtak nekem a szüleim..azt hittem bennük bízhatok...
-Én...most..felmegyek a szobámba..
Majd nem vártam meg a választ, gyorsan felszaladtam a szobámba és nekidőltem az ajtónak majd elkezdtem sírni..nem érdekelt már semmi...
Sírás után 5 perccel.
Még mindig nem tudom felfogni...hogy hazudhattak a szüleim..nekem a szüleim voltak a mindenem..erre kiderül hogy így átvernek, becsapnak...DE minden esetre, örülök hogy egy olyan emberrel vagyok jóba akit már nagyon RÉGÓTA ismerek..számításaim szerint...Miután kisírtam magamat, teljesen összeszedtem minden bátorságomat..kimentem a szobából..a kanapén ott ült szomorú lehajtott fejjel Lys..
-Bocsi...csak teljesen meglepett a dolog..nem gondoltam volna, hogy mi régebben osztálytársak egyben ovis társak voltunk.Most már értem, miért tudod hogy mik a kedvenceim...
-Ugyan, semmi gond.Mindenkit meglep ha egy ismeretlen személy, azt mondja neked hogy a volt osztálytársa és egyben az ovis társad volt..
Erre a mondatára, szorosan megöleltem...
-Ki ne fojtsd belőlem a levegőt..én is szeretlek! 
-Bolond vagy, mindenesetre...hiányoztál.-Fejem akár a paradicsom, de jól esett kimondani hogy újra együtt vagyok azzal akit már nagyon RÉGÓTA ISMEREK.
-Nekem nem hiányoztál...
-De egy izé vagy! 
-Milyen izé? Én Lys vagy, nem izé! 
-Jól van már! Miss Tökély..-röhögtem, majd Lys is röhögött velem.
-Szeretlek Abby! 
Most csak azt éreztem, hogy pillangók repdesnek a hasamba...
-Miért érzem azt hogy a hasamba pillangók vannak?!
-Azért mert szerelmes vagy! *mosolyogta.
-Te mit ittál?! Én sose leszek senkibe sem szerelmes..*lehetett rajtam látni hogy hazudtam...
-Na..miben fogadunk?
-Egy fincsi palacsintába! Ha hazudtam, akkor te kérsz tőlem valamit.Ha nem hazudtam akkor sütsz nekem palacsintát.
-Rendben! Úgyis kiderítem...ha azt mondod hogy nem leszel sose senkibe sem szerelmes...megcsókolhatlak!
-Na de..ennyire te sem lehetsz perverz..kezdesz hasonlítani a perverz barátodra...
-Hogy mi?! Mit merészeltél mondani...én perverz?! 
-Igen te perverz! Sőt, hozzáteszem...PERVERZ MACI.
-Na ha..perverz vagyok ezt is megtehetem...

 

-Te mit csinálsz?!
-Te mondtad..ha perverz vagyok bármit megtehetek..
-De nem ezt te...jaj de idióta vagy!
-Mi vagyok én? Egyébként...tényleg...nem...hazudtál. 
-Haha, jöhetsz nekem egy palacsintával..egy-kettő..mozgás, mintha élnél!
-Ezt még visszakapod...este!
Azzal felállt...kiment a konyhába, előkészített mindent ami kell a palacsintához..majd elkezdte csinálgatni...én ott néztem, és figyeltem hogy csinálja...
A sütés közepe felé..
-Hallod, plusz pontba felvehetnéd az irtó cuki nyuszis ruhádat..
-Ne!! Az annyira égő...
-Dehogyis, te leszel az én kis nyuszim! 
-Hát jó legyen...
Azzal otthagyta a palacsintát sülni, hogy addig vegyem át én míg ő átveszi a nyuszi szerkóját...[...]. Kijött, annyira cuki és vicces volt egyszerre hogy leakartam fényképezni a telefonommal..csak sajnos nem engedte...mert égő lett volna hogyha az egész internet rajta röhögött volna.
-Na de miért nem lehet lefényképezni, olyan kis cuki vagy benne!
-Ki ne ejtsd még egyszer a cuki szót..mert megverlek.
-CUKI VAGY, CUKI VAGY. ÉS EGYBEN VICCES IS.
-Gyere csak ide...
Azzal végigfutottuk az egész házat..fel-le, ide-oda szaladgáltam mert követett a kis nyuszis szerkójába..közben én hátratekintve futottam és néztem hogy szalad...tök aranyos volt.De...nem tartott sokáig.Ugyanis a palacsinta odaégett, tiszta büdös volt odabent..
-Ejnye..a sok futkározástól leégett a palacsinta...
-Te hibád, ha nem kellett volna felvennem ezt a hülye ruhát, akkor már réges-rég ehetnénk a palacsintát! 
-Ja persze, fogj mindent rám! 
-Jó bocsi..igaz, én kezdtem a kergetőzést..
-Semmi baj, nyuszika..
-Te...
Majd megfogta a kezemet és magához húzott...
-Te most velem jössz..elrabollak nyusziföldre..
-Milyen nyusziföldre Lys! Itt egyes-egyedül te vagy a nyuszi!
-Én vagyok a nyuszifiú, te meg a nyuszilány..és mi együtt vagyunk nyuszik..érted? 
-Értem nyuszika..
-Aprópó.. hol a jegyzetfüzetem?!
-Jaj , fogd be! Ne keresgéljük már a jegyzetfüzetedet..
-De abba írok minden izgalmas dolgot..mint például ezt is beleakarom írni hogy elraboltalak nyusziföldre..
-Te esküszöm szívtál valamit, de biztos nem levegőt..
-Igen szívtam..méghozzá szerelmet..
*Extra fej akcióban!*
-És mégis ki iránt érzett szerelmet?
-Azt nem árulhatom el..mert még megversz!
-De na! Nem verlek meg, csak egy picit..(ha én vagyok az..)-suttogtam..
-Hát jó...
-Igen?!
-Te vagy az! Téged imádlak mindenféleképpen, és beléd vagyok esve...érted?!
-Hogy mi? A nyuszika szerelmes belém?
-Igen a nyuszika szerelmes beléd.
-Ó mily megtisztelés..
-Nem is versz meg? Arra számítottam hogy elég kemény verés lesz *nézett meglepődött arccal.
-Nem...nem verlek meg!
-Akkor te is azt érzed mint én...
-Igen...
-Akkor?
-Mi akkor?
-Akkor...leszel a barátnőm?
*Paradicsom fej,akcióban*
-Lys..ezt most komolyan gondolod?
-Igen biztos!
-Hát...jó!
Ekkor lehetett látni az arcán...hogy mikor kimondtam hogy ,,jó'' a szívéről egy nagy kő esett le, és egyből megcsókolt.
-Imádlak Abby!
-Én is szeretlek!
Azzal felvitt a szobámba, majd letett az ágyra. Átöltöztem pizsamába, majd befeküdtem az ágyba..ő is mellém jött..majd elaludtunk.

Csütörtök reggel:Álmosan riadtam fel, álmomból..még szívesen visszaaludtam volna de az idő nem áll meg..soha.Felültem,majd felálltam..hátrafordultam és láttam hogy Lys még alszik..nagyon aranyos volt..hagytam aludni, mivel míg én felöltözöm..addig még aludhat..de utána már nem.Kimentem a fürdőszobába megcsináltam a szokásos rutint..majd visszajöttem a szobámba kiválasztani a megfelelő ruhát...
Ruha választás után...
Nagyon sokáig kerestem..ezt az összeállítást.De megérte, nagyon tetszik..ideje felkeltenem az álomszuszékot.
-Ébredj, mennünk kell iskolába!
-Jaj...
Azzal felpattant,kiment a fürdőszobába átöltözött.Mire csak azt vettem észre hogy már az ajtón megy ki..Ilyen gyorsan még én sem tudnék felöltözni..de lehet hogy nála ez már szokásos...[...]. Miután felöltöztem, és felkeltettem az álomszuszékot, fogtam és én is lementem a konyhába.Már finom palacsinta várt..
-Hé ezt te sütötted?
-Igen én, gondoskodom rólad!
-Szeretlek, és azt is szeretem hogy ilyen szakács vagy.
-Haha..annak tanulok!
Azzal, megkínált.Leültünk, és közbe nagyon sokat beszélgettünk..mikor megettük gyorsan felöltöztünk és már szaladtunk is az iskolába...
A suli előtt...
Végre megérkeztünk, majd mondani fogom anyuéknak hogy költözzünk kicsit közelebb...
-Na akkor menjünk be...
-Majd én is megyek, te csak menj be.
Azzal adott egy puszit a számra, majd elment..De eközben ezt mindet látta Amber..és odajött hozzám.
-Látom összejöttél Lyssel!
-Igen összejöttem,és nagyon szeretem...nem szeretném ha beleszólnál!
-Márpedig ez minden vágyam..hidd el, nem sokáig lesztek együtt mert elveszem tőled...
-Azt próbáld meg, nem is hagyná magát! Ő csak engem szeret..
-Tévedsz angyalkám...csak szeretett.Most már engem fog! 
-Na húzzál innét, ha csak kötekedni jöttél! Nem vagyok rád kíváncsi..
-Pedig az leszel..vagy különben...jut eszembe..miattad ki kell takarítanom az alsó sort, akkor a lány WC-t ki kell pucolnom...és ez mind a te hibád..ezért még kapsz!
-Jogosan kaptad a büntetésed, miért jöttél nekem? Most is ki kezdte ezt az egészet? HÁT MISS.KIRÁLYNŐ.
Valami ütést éreztem...de nagyon fájt...kezdett mindent elsötétülni..csak hangokat hallottam...de azt is kevésbé...
-Kicsikém,Lys az enyém..míg te itt fogsz feküdni eszméletlenül, én addig elcsavarom a fejét.. 
Ezeket a hangokat hallottam már...utána már semmit...nagyon féltem...nem tudtam mi történhetett...